Ezen az oldalon a legutóbbi, 2022. évi hazai pont-prevalencia vizsgálat (PPV) országos és intézményi adatai jelennek meg az aktív fekvőbeteg-ellátó intézmények vonatkozásában. A következő európai pont-prevalencia vizsgálatra 2027-től kerül sor.
A PPV egy adott időpontban fennálló kórházi-járványügyi helyzetképet mutat: a résztvevő intézmények fekvőbeteg-ellátó osztályain felmérik, hogy a PPV időpontjában bent fekvő betegek közül hányan szenvednek bármely típusú egészségügyi ellátással összefüggő fertőzésben („EEÖF prevalencia; %”). A PPV európai módszertana alapján a PPV keretében jelenteni kell a más fekvőbeteg-ellátó intézményből és a bentlakásos szociális intézményekből a jelentő intézménybe behurcolt EEÖF eseteket is, illetve ezek részét képezik az intézményre vonatkozóan számolt EEÖF prevalencia értéknek. Emellett adatokat gyűjtenek a bent fekvő betegeknek a PPV időpontjában fennálló egyes fertőzési kockázati tényezőire, valamint a fertőzésmegelőzés szempontjából fontos intézményi jellemzőkre nézve. Az intézményi mutatók egy része a felmérés időpontjában fennálló állapotot tükrözi, míg az éves összesített intézményi mutatók a PPV évét megelőző naptári évre vonatkoznak.
Az eredményeket több tényező is befolyásolja, így például a fekvőbeteg-ellátó intézmény típusa, az ellátott betegek jellemzői (pl. milyen típusú betegellátásban részesül) és kockázati tényezői (pl. életkora, alapbetegségei és azok súlyossága, invazív eszköz vagy beavatkozás), valamint az EEÖF azonosítását lehetővé tévő diagnosztikai gyakorlat. Az egyes mutatók önmagukban nem alkalmasak az intézmények fertőzésmegelőzési teljesítményének megítélésére vagy az intézmények megbízható összehasonlítására. Az eredmények elsősorban a helyzetértékelést, a főbb problémák azonosítását és a fejlesztések tervezését szolgálják, és minden esetben a helyi körülmények és adottságok figyelembevételével értelmezendők.
A 2022. évi hazai PPV adatok a COVID-19 pandémia időszakában zajlott adatgyűjtésből származnak, ezért egyes mutatókra hatással lehetett a járványhelyzet, az egészségügyi ellátórendszer fokozott terhelése, valamint a betegellátás profiljának és az ellátott betegpopuláció összetételének átmeneti változása.
Az ábra az intézményben azonosított EEÖF-esetek megoszlását mutatja fertőzéstípusonként. Az egyes kategóriák százalékos értékei azt jelzik, hogy az adott fertőzéstípus az összes azonosított fertőzés hány százalékát teszi ki. A COVID–19-fertőzések külön kategóriában szerepelnek, hogy a pandémiás időszak kiemelkedő esetszámai ne befolyásolják a többi légúti fertőzés adatának értelmezését.
Az ábra az intézményben azonosított összes EEÖF százalékos megoszlását mutatja a fertőzés eredete szerint: az adott intézményben nyújtott egészségügyi ellátással összefüggő fertőzés, más fekvőbeteg-ellátó intézményből behurcolt, bentlakásos szociális intézményből behurcolt vagy egyéb/ismeretlen eredetű EEÖF.
Az ábra azt mutatja, hogy a különböző típusú egészségügyi ellátásban részesülő betegek hány százalékánál azonosítottak egészségügyi ellátással összefüggő fertőzést a PPV időpontjában. Az adatok értelmezésénél azt is fontos figyelembe venni, hogy a különböző ellátásokhoz kapcsolódó fertőzési kockázat azok jellegéből adódóan (pl. invazív eszközök alkalmazásának gyakorisága, az ellátott betegpopuláció fertőzésre való fogékonysága) jelentősen eltér.
Az alábbi választható ábrák azt mutatják, hogy a beteg belső kockázati tényezői (nem, korcsoport, alapbetegség súlyossága) és az ellátásból adódó külső kockázati tényezők (kórházi ellátás hossza, invazív eszközök / műtét) szerint képzett csoportokban a betegek hány százalékánál azonosítottak egészségügyi ellátással összefüggő fertőzést a PPV időpontjában. A megjelenített kockázati tényezők egyikét kiválasztva megjelenik a vonatkozó ábra. Az adott ábráknál szereplő magyarázatok általános kórházi-járványügyi információk, amelyek nem feltétlenül tükrözik egy adott intézmény helyzetképét a PPV időpontjában.
Az ábra a klinikai és kórházi-járványügyi szempontból kiemelt jelentőségű antimikrobiális rezisztencia (AMR) mutatókat mutatja be az EEÖF vonatkozásában. Az oszlopok jelzik, hogy az adott kórokozóból hány izolátumot jelentettek, abból hány izolátumnál végeztek antibiotikum érzékenységi vizsgálatot, és abból hány izolátum bizonyult antibiotikum-rezisztensnek. Az AMR % a rezisztens izolátumok százalékos aránya azon izolátumok között, amelyeknél végeztek antibiotikum-érzékenységi vizsgálatot a mikrobiológiai laboratóriumban. A magasabb AMR arány kedvezőtlen helyzetet jelez, ugyanakkor fontos, hogy minél több izolátum esetében sor kerüljön antibiotikum-érzékenységi vizsgálatra.
Az intézményi EEÖF helyzetet jellemző kiemelt mutatók, az azonos típusú intézmények adataihoz viszonyítva.
Az intézményi AMR helyzetet jellemző kiemelt mutatók, az azonos típusú intézmények adataihoz viszonyítva.
A pont-prevalencia vizsgálat (PPV) az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) által 5 évente koordinált keresztmetszeti felmérés, amelynek során a résztvevő intézmények fekvőbeteg-ellátó osztályain felmérik, hogy a PPV időpontjában bent fekvő betegek közül hányan szenvednek bármely típusú egészségügyi ellátással összefüggő fertőzésben és hányan részesülnek antimikrobiális kezelésben. A PPV során olyan adatgyűjtés is zajlik, amely a fertőzésmegelőzés szempontjából fontos intézményi adottságok (pl. egyágyas, komfortos kórtermek aránya) és egyes betegellátási folyamatok (pl. a kézhigiénés gyakorlatot tükröző alkoholos kézfertőtlenítőszer-felhasználás) megismerését szolgálja.
A prevalencia azt mutatja meg, hogy egy adott fertőzés, betegség vagy állapot egy meghatározott időpontban vagy rövid vizsgálati időszakban a vizsgált populáció mekkora részét érinti. Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések (EEÖF) prevalenciája azt mutatja meg, hogy a pont-prevalencia vizsgálat (PPV) időpontjában ellátott fekvőbetegek mekkora hányadánál áll fenn aktuálisan EEÖF. Ha a PPV időpontjában 245 kórházban ápolt beteg közül 12-nél állapítják meg EEÖF meglétét, akkor az EEÖF prevalencia 4,9% (12 / 245 x 100). Fontos különbség: a prevalencia az adott időpontban fennálló EEÖF gyakoriságát mutatja, míg az incidencia az adott időszak alatt újonnan kialakuló EEÖF gyakoriságát.
A jogszabályban meghatározott, kiemelt jelentőségű egészségügyi ellátással összefüggő fertőzésekre (CDI, MRK, VÁF esetekre) vonatkozó éves, folyamatos adatgyűjtés alapelve, hogy az újonnan kialakuló fertőzések kerülnek jelentésre az országos felügyeleti rendszerbe, ez alapján kerülnek számításra az incidencia mutatók. Nincs arra erőforrás, hogy folyamatos jelentőrendszer működjön valamennyi EEÖF típusra, ennek a fertőzésmegelőzési hatása sem igazolt. A PPV egy nagy erőforrás igényű vizsgálat, ezért kerül sor rá csak 5 évente európai szervezésben, de a PPV időpontjában valamennyi EEÖF típusra megtörténik a részletes adatgyűjtés az intézményekben. A kétféle adatgyűjtés jól kiegészíti egymást.
A kórházak infekciókontroll/kórházhigiénés szakemberei végzik az adatgyűjtést a pont-prevalencia vizsgálat (PPV) során. Az európai szinten egységes protokoll, kódszótár és adatlapok alkalmazásával a PPV rövid vizsgálati időszakában az intézmény valamennyi fekvőbeteg-ellátó osztályát felkeresik előzetes ütemterv szerint, és elvégzik a szükséges betegadatok gyűjtését. Az egyéb intézményi adatokat (pl. kézfertőtlenítőszer-felhasználás) a kórház belső rendszereiből kérik le. A gyűjtött adatokat az országos felügyeleti rendszer online felületén át jelentik. A PPV-t megelőzően az országos koordinációért felelős EU-tagállami népegészségügyi intézetek módszertani felkészítő kurzusokat szerveznek.
Az EEÖF prevalenciát számos tényező befolyásolja, például az intézmény típusa és ellátási profilja, az ellátott betegek életkora, alapbetegségei és egyéb jellemzői (pl. volt-e műtét a felvételt követően). Mivel a PPV egy adott időpontban fennálló EEÖF esetek számát méri, az eredményt az is befolyásolja, hogy az EEÖF szempontjából magasabb vagy alacsonyabb kockázatú betegeket láttak-e el az intézményben, zajlott-e éppen járvány stb. Ezért a magasabb prevalencia önmagában nem feltétlenül jelent kedvezőtlenebb infekciókontroll helyzetet. Egy intézmény adatát legfeljebb az azonos típusú intézmények adatainak eloszlásához érdemes viszonyítani.
Az intézményekben a PPV időpontjában betegenként felmérik az antimikrobiális szerek – elsősorban antibiotikumok – alkalmazását is: kap-e a beteg ilyen szert, és ha igen, pontosan melyiket és milyen célból, például műtéti sebfertőzés megelőzésére (profilaxis). Emellett intézményi szinten olyan (ún. indikátor) adatokat is gyűjtenek, amelyek a fertőzésmegelőzés lehetőségeit, valamint a megfontolt antibiotikum alkalmazást támogató tevékenységet jellemzik. Ezáltal a PPV adatok együttese rendkívül átfogó képet ad egy intézmény kórházi-járványügyi helyzetéről és arról is, hogy mennyire adottak ott a fertőzésmegelőzés tárgyi, személyi és egyéb feltételei.
A 2022. évi hazai PPV-ben 128 aktív vagy krónikus fekvőbeteg-ellátó intézmény vagy tagkórház vett részt és 33 848 fekvőbeteg adata került értékelésre egészségügyi ellátással összefüggő fertőzés (EEÖF) fennállása és antimikrobiális szer alkalmazás szempontjából. Az európai adatbázisba 87 intézmény és 23 266 fekvőbeteg adatai kerültek beválasztásra hazai reprezentatív mintaként. A hazai reprezentatív mintában az EEÖF prevalencia 5,6% volt, míg az EU/EGT országok átlagos EEÖF prevalenciája 6,8%. Ugyanakkor több fertőzésmegelőzési indikátor esetében kedvezőtlenebb volt a hazai adat az európainál (pl. alkoholos kézfertőtlenítőszer-felhasználás, vérmintavételi arány, egyágyas kórtermek aránya).
A hazai besorolási rendszer alapját az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) által közzétett módszertani leírás adja, amelyet az 5 évenkénti pont-prevalencia vizsgálatok (PPV) során és az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések (EEÖF) egyéb európai adatgyűjtései keretében is alkalmaznak. A 2022. évi PPV során a résztvevő intézmények felelőssége volt, hogy az általuk nyújtott betegellátás jellemzőinek leginkább megfelelő intézménytípusba sorolják magukat. A hivatalos hazai bevezetés jogszabályi megalapozására 2024. áprilisában került sor, ezt követte egy részletes országos tisztifőorvosi módszertani levél. A hivatalos besorolás központilag ellenőrzött módon történt. Az egyértelműség érdekében a 2022. évi PPV adatok jelenlegi közzétételi felületén is a 2024. évtől érvényes hivatalos intézménytípus besorolás kerül alkalmazásra.
A prevalencia azt mutatja meg, hogy egy adott fertőzés, betegség vagy állapot egy meghatározott időpontban, a rövid vizsgálati időszakban a vizsgált populáció (csoport) mekkora részét érinti.
Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések (EEÖF) prevalenciája azt mutatja meg, hogy a pont-prevalencia vizsgálat (PPV) időpontjában ellátott fekvőbetegek mekkora hányadánál áll fenn aktuálisan EEÖF.
Olyan vizsgálat, amely egy meghatározott időpontban vagy rövid időszakban méri fel egy adott állapot vagy jellemző előfordulását a vizsgált populációban (csoportban). Helyzetképet ad az adott időszakról, de önmagában nem mutatja meg az időbeli változásokat, ok-okozati viszonyokat.
Az Európai Unió népegészségügyi ügynöksége, amely elsősorban a fertőző betegségek megelőzését és felügyeleti rendszereit támogatja az Európai Unió és Európai Gazdasági Térség (EGT) országaiban. Többek között európai surveillance adatgyűjtéseket működtet és koordinál, adatokat elemez, kockázatértékeléseket és szakmai ajánlásokat készít. Honlapja: https://www.ecdc.europa.eu/en
Többféle meghatározása létezik. Tágabb értelemben minden olyan fertőzés, amely az egészségügyi ellátással összefüggésben alakul ki, és az ellátás kezdetekor még nem állt fenn, illetve nem volt lappangó állapotban. Az EEÖF nemcsak kórházi, hanem más egészségügyi ellátás során is kialakulhat. Szűkebb, surveillance célú meghatározásokban a fekvőbeteg-ellátás során a felvételt követő 3. napon vagy később kialakuló fertőzést tekintik egészségügyi ellátással összefüggőnek, egyes fertőzéstípusokra azonban ettől eltérő speciális kritériumok vonatkozhatnak.
Olyan, a betegellátás során alkalmazott eszköz, amely a test természetes védőgátján (pl. bőrön vagy nyálkahártyán) áthatolva vagy testnyíláson keresztül a szervezet belsejébe kerül. Ilyen például a centrális vagy perifériás érkatéter, a húgyúti katéter vagy a légúti tubus. Alkalmazása növelheti a fertőzés kialakulásának kockázatát.
Olyan diagnosztikai vagy terápiás eljárás, amelynek során eszközzel behatolnak a szervezetbe, például a bőrön, nyálkahártyán vagy testnyíláson keresztül. Ide tartoznak például a műtétek, a katéterek behelyezése és egyes endoszkópos beavatkozások.
Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzését, felismerését, nyomon követését és terjedésük megakadályozását szolgáló tevékenységek összessége az egészségügyi intézményekben, egészségügyi szolgáltatóknál.
Olyan mutató, ami az intézménynek a fertőzések megelőzését és terjedésük megakadályozását szolgáló feltételrendszerét vagy tevékenységét jellemzi. A pont-prevalencia vizsgálat során ilyen lehet például az infekciókontroll szakemberek száma, az egyágyas kórtermek aránya vagy az alkoholos kézfertőtlenítőszer éves felhasznált mennyisége.
A mikroorganizmusok – például baktériumok vagy gombák – ellenálló képessége az ellenük alkalmazott antimikrobiális szerekkel szemben. A rezisztenciát adott kórokozó–antimikrobiális szer kombinációban vizsgálják a mikrobiológiai laboratóriumban: azt határozzák meg, hogy az adott kórokozó érzékeny, maximális dózisra érzékeny vagy rezisztens-e az adott szerrel szemben. Klinikai és népegészségügyi jelentősége, hogy rezisztencia esetén az adott antimikrobiális szer kevésbé hatékony vagy hatástalan lehet a fertőzés kezelésében, így kevesebb kezelési lehetőség állhat rendelkezésre, és a fertőzés kezelése nehezebbé válhat.
Az intézmény által jelentett fertőzésszám és az alkalmazott kockázatkiigazítási (statisztikai) modell alapján várható fertőzésszám hányadosa. A várható fertőzésszám meghatározása történhet a betegek kockázati tényezői (közvetlen kockázati mérőszám) alapján, vagy ún. helyettesítő kockázati mérőszám (pl. a fekvőbeteg-ellátás finanszírozási kategóriái, azaz a Homogén Betegség Csoportok (HBCs)) alapján. Az 1-hez közeli SIR érték azt jelzi, hogy a jelentett fertőzésszám megfelel a várhatónak. Az 1-nél nagyobb, illetve kisebb hányados a várhatónál nagyobb, illetve kisebb jelentett fertőzésszámot jelez. A mutató így – az alkalmazott modellben figyelembe vett tényezők erejéig – megmutatja, hogy az intézmény által jelentett fertőzésszám hogyan viszonyul a várható értékhez.
A pont-prevalencia vizsgálatban (PPV) alkalmazott statisztikai eljárás, amely figyelembe veszi az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések kialakulásának kockázatát befolyásoló intézményi (pl. intézménytípus) és betegszintű tényezők (pl. kórházi felvételt követően műtét, korcsoport, alapbetegség súlyossága) intézmények közötti eltéréseit. A PPV-ben többváltozós logisztikus regressziós modell segítségével, a kockázati tényezők alapján intézményenként megbecsülhető a statisztikailag várható EEÖF esetszám, amelyhez a ténylegesen megfigyelt EEÖF esetszám viszonyítható. A becslés alapjául szolgáló referenciát az európai PPV reprezentatív adatbázisa képezi.
A fertőzési kockázat szempontjából különböző betegek aránya egy kórház ellátott betegei között. Pontosan csak akkor értelmezhető, ha megadjuk, hogy milyen kockázati tényezőket veszünk figyelembe. Ha pl. csak a dohányzást, akkor az eset-összetétel azt jelenti, hogy milyen arányban voltak dohányosok a kórház betegei között. Valójában számos tényező befolyásolja a fertőzési kockázatot, ezeknek mindig csak egy részére vonatkozóan állnak rendelkezésünkre adatok.
Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) által kiadott intézménytípus besorolás hivatalos hazai adaptációja alapján a fekvőbeteg-szakellátást nyújtó intézmények öt típusba sorolhatóak: első szintű, második szintű, harmadik szintű, és specializált aktív ellátást nyújtó intézmények, valamint a krónikus ellátást nyújtó intézmények. Az első szintbe jellemzően az alapszakterületeken fekvőbeteg-szakellátást nyújtó, nem oktató kórházak; a második szintbe jellemzően a jól differenciált, több szakterületen fekvőbeteg-szakellátást nyújtó oktató kórházak, míg a harmadik szintbe a központi vagy regionális fekvőbeteg-szakellátást biztosító kórházak vagy egyetemi klinikák kerültek.
Az egészségügyi szolgáltatók intézménytípus szerinti besorolása.
Egy nagyság szerint sorba rendezhető adatsorban a középső érték: az a szám, aminél ugyanannyi kisebb érték van az adatsorban, mint ahány nagyobb.
Az alsó kvartilis egy nagyság szerint sorba rendezhető adatsornak az alsó negyedelőpontja: az az érték, ami alá az adatok egynegyede esik (így háromnegyede fölé). A felső kvartilis a háromnegyedelőpont: az az érték, ami alá az adatok háromnegyede esik (így fölé csak az egynegyede).
Az alsó és felső kvartilis távolsága; ebből következően az interkvartilis terjedelem az adatok középső 50%-át tartalmazza.
A medián és a kvartilis fogalmának általánosítása: a percentilis tetszőleges osztópont; például a 90. percentilis az az érték, amire igaz, hogy az adatok 90%-a van alatta, és 10%-a felette.
