Az oldalon megjelenő adatok évente frissülnek, a jelenleg elérhető legutóbbi adatok a 2025. évre vonatkoznak. Az évválasztó segítségével ugyanakkor a korábbi évek adatai is megtekinthetők. A megjelenített idősoros adatok elsősorban a hosszabb távú trendek nyomon követésére szolgálnak.
A járványok monitorozásának elsődleges célja a korai felismerés, amelyet járványügyi kivizsgálás és a terjedés megfékezését szolgáló intézkedések mielőbbi meghozatala követ az érintett intézményben. Másodlagos célja a járványok előfordulásának országos, megyei és intézményi szintű nyomon követése az egészségügyi hatóság által.
Egészségügyi ellátással összefüggő járványnak azt tekintjük, ha az egészségügyi intézményben két vagy több fertőzés-eset között járványügyi és/vagy mikrobiológiai bizonyíték támasztja alá az összefüggést, ezáltal az egészségügyi ellátórendszeren belüli terjedést. 2024 áprilisától jogszabály rögzíti, hogy a kolonizáció (tünetmentes fertőzés) esetei is beleszámítanak a járványokba. Ennek megfelelően az itt közölt, járványokban érintettekre vonatkozó esetszámok a megbetegedettek mellett a laboratóriumi vizsgálattal igazolt tünetmentes eseteket is magukban foglalják. A definíció pontosítása hozzájárult a bejelentett járványok, ezen belül különösen a specifikus járványok számának emelkedéséhez, ezért a 2024-től kezdődő adatok értékelésénél ezt figyelembe kell venni.
Az egészségügyi ellátással összefüggő járványok két fő csoportba sorolhatók: specifikus és nem specifikus járványok (részletesen lásd alább).
A járványoknak már a gyanúja is bejelentendő az országos felügyeleti rendszerbe, ezt követi az intézményi és hatósági kivizsgálás, amelynek során megállapítják, hogy valóban járványról van-e szó és az egészségügyi ellátással összefüggőnek minősül-e.
Az itt megjelenített adatok csak a kivizsgálás során megerősített, egészségügyi ellátással összefüggőnek minősített járványokra vonatkoznak.
A specifikus járványok jellemzően vagy kizárólag az egészségügyi ellátórendszeren belül alakulnak ki (pl. multirezisztens kórokozó által okozott véráramfertőzés-járvány, Clostridioides difficile által okozott járvány, Staphylococcus aureus által okozott műtéti sebfertőzés-járvány). A specifikus járványok egyféle kórformában (pl. kizárólag műtéti sebfertőzés-esetek formájában) vagy kevert kórformában is jelentkezhetnek (pl. ugyanazon kórokozó tüdőgyulladást és/vagy véráramfertőzést is okoz az érintett betegek körében). Egyes járványokban egyidejűleg több kórokozó által okozott megbetegedések is előfordulhatnak. A specifikus járványok viszonylag ritkák és általában kevés beteget érintenek, ugyanakkor a járvány részét képező megbetegedések általában súlyosabb lefolyásúak. A nem specifikus járványok mind az egészségügyi ellátórendszerben, mind azon kívül, a lakosság körében is kialakulhatnak (pl. influenza okozta légúti járvány, calicivírus okozta enterális járvány, rühakta által okozott járvány). A nem specifikus járványokban többnyire egyféle kórokozó egy jellegzetes kórformát okoz. Különösen enterális (a gyomor-bélrendszert érintő) járványoknál előfordulhat, hogy nem sikerül a kórokozót kimutatni, ilyenkor ismeretlen kórokozó által okozott járvány kerül bejelentésre. A nem specifikus járványok gyakrabban alakulnak ki, általában több beteget és akár egészségügyi dolgozót is érintenek, ugyanakkor a járvány részét képező megbetegedések többnyire enyhébb lefolyásúak (kivéve, ha védekezőképességében gyengült betegek az érintettek).
A bejelentett járványok országos száma és százalékos megoszlása specifikus és nem specifikus járványok szerint. A specifikus járványok jellemzően vagy kizárólag az egészségügyi ellátórendszeren belül alakulnak ki. A nem specifikus járványok mind az egészségügyi ellátórendszerben, mind azon kívül, a lakosság körében is kialakulhatnak.
A specifikus járványokon belül az antibiotikumok hatásának ellenálló, ún. multirezisztens kórokozók (MRK), illetve a Clostridioides difficile által okozott járványok dominálnak. Ezek a kórokozók jellemzően az egészségügyi ellátórendszeren belül terjednek.
A nem specifikus járványokon belül a légúti, azaz a légzőrendszert érintő megbetegedések formájában jelentkező járványok és az enterális, azaz a gyomor-bélrendszert érintő megbetegedések formájában jelentkező járványok dominálnak, de előfordulnak egyéb típusú járványok is. A 2020. év előtt többségében enterális járványok kerültek bejelentésre, míg a COVID-19 pandémia éveiben és lecsengő szakaszában (2020–2023) a légúti járványok váltak meghatározóvá. Ezt követően a bejelentett légúti és enterális járványok száma közel kiegyenlítődött.
A bejelentett járványok számának időbeli alakulása a kórházi-járványügyi helyzet és annak változásának egyik fontos mutatója. A hosszabb távú trendek megbízhatóbb képet adnak, mint egy-egy év kiragadott értéke. Lehetnek látszólagos kiugrások a járványok számában (pl. országos vagy helyi hatósági ellenőrzést követően az intézmények jelentési fegyelmének megerősödése miatt) vagy valódi változások is (pl. a COVID-19 pandémiától kezdődően megjelenő egészségügyi ellátással összefüggő COVID-19 járványok megjelenése miatt).
A grafikonok az egészségügyi ellátással összefüggő, bejelentett járványok - és - közötti éves alakulását mutatják, specifikus és nem specifikus járványok szerinti bontásban. A kapcsolóval válthat a megjelenített mutató között: a bejelentett járványok száma, a járványokban érintett ápoltak, illetve az érintett egészségügyi dolgozók száma.
A bejelentett járványok specifikus és nem specifikus járvány szerinti bontásban. A specifikus járványok jellemzően vagy kizárólag az egészségügyi ellátórendszeren belül alakulnak ki. A nem specifikus járványok mind az egészségügyi ellátórendszerben, mind azon kívül, a lakosság körében is kialakulhatnak.
Az ábra az intézmény által bejelentett járványok számát mutatja meg, az azonos típusú fekvőbeteg-ellátó intézmények eloszlásához viszonyítva. Az ábra minden releváns intézmény adatát tartalmazza, azonban az azonos értékekhez tartozó jelölések átfedése miatt egyes intézmények nem feltétlenül jelennek meg külön jelölővel.
A specifikus járványok kialakulása kifejezetten az egészségügyi ellátási környezethez köthető. Az ábra minden releváns intézmény adatát tartalmazza, azonban az azonos értékekhez tartozó jelölések átfedése miatt egyes intézmények nem feltétlenül jelennek meg külön jelölővel.
A nem specifikus járványok nem kifejezetten az egészségügyi ellátáshoz kötődnek, a közösségben is előfordulnak. Az ábra minden releváns intézmény adatát tartalmazza, azonban az azonos értékekhez tartozó jelölések átfedése miatt egyes intézmények nem feltétlenül jelennek meg külön jelölővel.
A grafikonok az egészségügyi ellátással összefüggő, bejelentett járványok - és - közötti éves alakulását mutatják, specifikus és nem specifikus járványok szerinti bontásban. A kapcsolóval válthat a megjelenített mutató között: a bejelentett járványok száma, a járványokban érintett ápoltak, illetve az érintett egészségügyi dolgozók száma.
Egészségügyi ellátással összefüggő járványnak minősül, ha egy egészségügyi szolgáltatóhoz, jellemzően fekvőbeteg-ellátó intézményhez köthető két vagy több fertőzés-eset között járványügyi és/vagy mikrobiológiai bizonyíték támasztja alá az összefüggést. Járványügyi bizonyíték, ha a fertőzés-esetek között időbeli és térbeli kapcsolat áll fenn, és alátámasztható a közös eredet vagy a közvetlen, illetve közvetett terjedés, például közös fertőző forrás, eszköz, beavatkozás vagy ellátási kapcsolat azonosításával. Mikrobiológiai bizonyíték, ha a fertőzés-esetekből kimutatott kórokozó izolátumok részletes laboratóriumi vizsgálata azok azonosságát vagy legalább közeli rokonságát támasztja alá.
A fertőzés egy adott egyén tünetmentes vagy tünetekkel járó állapota, amely annak következménye, hogy egy vagy több kórokozó (pl. baktérium vagy vírus) bekerül a szervezetbe vagy annak felszínére (pl. bőrre, nyálkahártyára), és ott jelen van, illetve szaporodik. Járványról akkor beszélünk, ha az egyes fertőzések között kapcsolat áll fenn, vagyis az esetek közös fertőző forráshoz (pl. adott fertőző beteghez), közös terjesztő tényezőhöz (pl. kontaminált infúzióhoz) és/vagy közös terjedési módhoz (pl. az egészségügyi dolgozók kontaminált kezén át történő terjedéshez) köthetők. Tágabb értelemben véve járvány, ha a fertőzések száma egy meghatározott helyen és időszakban a vártnál nagyobb.
A specifikus járványok jellemzően az egészségügyi ellátáshoz kötődnek (pl. multirezisztens kórokozó okozta véráramfertőzés-járvány). Ritkábbak, általában kevesebb beteget érintenek, de a fertőzések gyakran súlyosabbak. A járvány kórokozója többféle fertőzést is okozhat, pl. tüdőgyulladást és/vagy véráramfertőzést. A nem specifikus járványok az egészségügyi intézményekben és a lakosság körében egyaránt előfordulhatnak (pl. influenzavírus, calicivírus vagy rühatka okozta járvány). Gyakoribbak, több beteget és egészségügyi dolgozót érinthetnek, a megbetegedések pedig többnyire enyhébbek. Főként nem specifikus enterális járványoknál előfordul, hogy a kórokozó nem azonosítható a levett mintákból.
A fertőző betegségek jelentésének rendjéről szóló 1/2014. (I. 16.) EMMI rendelet alapján az egészségügyi szolgáltatónak haladéktalanul jelentenie kell az illetékes egészségügyi hatóság felé, ha bármely, egészségügyi ellátással összefüggő fertőzés halmozott vagy járványos előfordulását észleli. Ennek tükrében a járványoknak már a gyanúja is bejelentendő az online működő felügyeleti rendszerbe. Ezt követi az intézményi és hatósági kivizsgálás (pl. helyszíni szemle, adatgyűjtések, mintavételezések elrendelése), amely alapján megállapítják, hogy valóban járványról és egészségügyi ellátással összefüggőről van-e szó. A főbb adatok és a kivizsgálás eredménye is dokumentálásra kerül.
A járványgyanú még nem jelenti azt, hogy valóban egymással összefüggő fertőzés-esetekről van szó. A járványkivizsgálás eredménye alapján a járványgyanú megerősíthető vagy kizárható. Járványgyanú megerősítése esetén sor kerül az adott járvány bejelentésének „véglegesítésére”, járványgyanú kizárása esetén pedig „nem bizonyult járványnak” státusszal kerül lezárásra a bejelentés. A megerősített járványokra vonatkozó adatok közzététele biztosítja, hogy az adatok valóban járványnak minősülő eseményeket tükrözzenek, és az előzetes járványgyanúk, illetve járványnak nem bizonyuló események ne torzítsák az évenkénti intézményi és országos helyzetképet, illetve az időbeli trendeket.
A hazánkban bejelentett kórházi járványok nagy többsége nem specifikus légúti vagy nem specifikus enterális járvány. A járványokat okozó légúti kórokozók között a leggyakoribb a SARS-CoV-2 és az influenzavírus, az enterális kórokozók között leggyakoribb a calicivírus és a rotavírus. A specifikus járványok nagy többségét multirezisztens kórokozók (pl. karbapenem-rezisztens Acinetobacter baumanni, karbapenem-rezisztens Enterobacterales) okozzák, emellett relatíve gyakoriak a Clostridioides difficile okozta kórházi járványok is.
Fontos feltárni, hogy mely betegek fertőződtek tünetesen vagy tünetmentesen, milyen módon terjedhet a kórokozó, és kik lehetnek kitéve a fertőződés kockázatának. A fertőzés típusának ismerete (pl. légúti fertőzés, húgyúti fertőzés, műtéti sebfertőzés) segít a szükséges infekciókontroll intézkedések meghatározásában. A terjedési lánc ezek alapján, célzott óvintézkedésekkel szakítható meg. Ilyen lehet például a fertőzött betegek elkülönítése, a kórházi kontaktok felderítése, illetve a feltételezett vagy ismert terjedési módnak megfelelő egyéni védőeszközök (pl. gumikesztyű, szájmaszk) használata a fertőzött betegek ellátása során, a kórházi környezet fokozott fertőtlenítése.
A bejelentés jogszabályi előírása és annak módja lehetővé teszi az egészségügyi ellátással összefüggő járványok folyamatos, valós idejű nyomon követését és kötelező kivizsgálását. Mindez biztosítja, hogy az egészségügyi intézmények a területileg illetékes és az országos egészségügyi hatóság szakmai felügyelete mellett időben meghozzák a szükséges járványügyi intézkedéseket. Ezek elsődleges célja a járvány további terjedésének, azaz új fertőzés-esetek kialakulásának megakadályozása, a betegek és az egészségügyi dolgozók védelme. Emellett a referencia laboratórium feladatai közé tartozó mikrobiológiai vizsgálatok körében a bejelentett járványokhoz kapcsolódó vizsgálatok prioritást élveznek.
A multirezisztens kórokozók olyan mikroorganizmusok (jellemzően baktériumok, de lehetnek például gombák is), amelyek az adott kórokozó által okozott fertőzések kezelésére általánosan használt antimikrobiális szerek több csoportjával szemben ellenállóak (rezisztensek). Az általuk okozott fertőzések kezelése ezért nehezebb lehet, mert kevesebb hatásos terápiás készítmény áll rendelkezésre velük szemben. Bizonyos multirezisztens kórokozók tünetmentesen is jelen lehetnek a szervezetben, de akár súlyos fertőzést is okozhatnak. Kialakulásuk visszaszorításában az antibiotikumok körültekintő, indokolt alkalmazása, terjedésük megelőzésében pedig az infekciókontroll intézkedések alapvető fontosságúak.
Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) által kiadott intézménytípus besorolás hivatalos hazai adaptációja alapján a fekvőbeteg-szakellátást nyújtó intézmények négy típusba sorolhatóak: első szintű, második szintű, harmadik szintű, és specializált aktív ellátást nyújtó intézmények, valamint a krónikus ellátást nyújtó intézmények. Az első szintbe jellemzően az alapszakterületeken fekvőbeteg-szakellátást nyújtó, nem oktató kórházak; a második szintbe jellemzően a jól differenciált, több szakterületen fekvőbeteg-szakellátást nyújtó oktató kórházak, míg a harmadik szintbe a központi vagy regionális fekvőbeteg-szakellátást biztosító kórházak vagy egyetemi klinikák kerültek.
Egészségügyi ellátással összefüggő járványnak minősül, ha egy egészségügyi szolgáltatóhoz, jellemzően fekvőbeteg-ellátó intézményhez köthető két vagy több fertőzés-eset között járványügyi és/vagy mikrobiológiai bizonyíték támasztja alá az összefüggést. Járványügyi bizonyíték, ha a fertőzés-esetek között időbeli és térbeli kapcsolat áll fenn, és alátámasztható a közös eredet vagy a közvetlen, illetve közvetett terjedés, például közös fertőző forrás, eszköz, beavatkozás vagy ellátási kapcsolat azonosításával. Mikrobiológiai bizonyíték, ha a fertőzés-esetekből kimutatott kórokozó izolátumok részletes laboratóriumi vizsgálata azok azonosságát vagy legalább közeli rokonságát támasztja alá.
Járványról akkor beszélünk, ha legalább 2 fertőzés-eset között összefüggés, kapcsolat áll fenn, vagyis az esetek közös fertőző forráshoz, közös terjesztő tényezőhöz és/vagy közös terjedési módhoz köthetők. Tágabb értelemben véve járvány, ha a fertőzések száma egy adott közösségben meghatározott helyen és időszakban a vártnál nagyobb.
A specifikus járványok olyan egészségügyi ellátással összefüggő járványok, amelyek jellemzően vagy kifejezetten az egészségügyi ellátáshoz kötődnek (pl. multirezisztens kórokozó okozta véráramfertőzés-járvány). Ritkábbak, általában kevesebb beteget érintenek, de a fertőzések gyakran súlyosabbak. A járvány kórokozója többféle fertőzést is okozhat, pl. tüdőgyulladást és/vagy véráramfertőzést.
A nem specifikus járványok olyan egészségügyi ellátással összefüggő járványok, amelyek az egészségügyi intézményekben és a lakosság körében egyaránt előfordulhatnak (pl. influenzavírus, calicivírus vagy rühatka okozta járvány). Gyakoribbak, több beteget és egészségügyi dolgozót érinthetnek, a megbetegedések pedig többnyire enyhébbek. Főként nem specifikus enterális járványoknál előfordul, hogy a kórokozó nem azonosítható a levett mintákból.
Rendkívül fertőző, elsősorban hányással és hasmenéssel járó gyomor-bélrendszeri megbetegedést okozó vírus.
Az adott fertőzésben vagy betegségben szenvedők közül a fertőzés vagy betegség következtében meghaltak százalékos aránya.
Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzését, felismerését, nyomon követését és terjedésük megakadályozását szolgáló tevékenységek összessége az egészségügyi intézményekben, egészségügyi szolgáltatóknál.
A fertőzött vagy fertőzésre gyanús beteg(ek) fizikai elkülönítése a többi, feltételezhetően a fertőzéssel nem érintett betegtől a kórokozó továbbterjedésének megelőzése érdekében.
Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) által kiadott intézménytípus besorolás hivatalos hazai adaptációja alapján a fekvőbeteg-szakellátást nyújtó intézmények öt típusba sorolhatóak: első szintű, második szintű, harmadik szintű, és specializált aktív ellátást nyújtó intézmények, valamint a krónikus ellátást nyújtó intézmények. Az első szintbe jellemzően az alapszakterületeken fekvőbeteg-szakellátást nyújtó, nem oktató kórházak; a második szintbe jellemzően a jól differenciált, több szakterületen fekvőbeteg-szakellátást nyújtó oktató kórházak, míg a harmadik szintbe a központi vagy regionális fekvőbeteg-szakellátást biztosító kórházak vagy egyetemi klinikák kerültek.
Az egészségügyi szolgáltatók intézménytípus szerinti besorolása
A fertőzési kockázat szempontjából különböző betegek aránya egy kórház ellátott betegei között. Pontosan csak akkor értelmezhető, ha megadjuk, hogy milyen kockázati tényezőket veszünk figyelembe. Ha pl. csak a dohányzást, akkor az eset-összetétel azt jelenti, hogy milyen arányban voltak dohányosok a kórház betegei között. Valójában számos tényező befolyásolja a fertőzési kockázatot, ezeknek mindig csak egy részére vonatkozóan állnak rendelkezésünkre adatok.
Egy nagyság szerint sorba rendezhető adatsorban a középső érték: az a szám, aminél ugyanannyi kisebb érték van az adatsorban, mint ahány nagyobb.
Az alsó kvartilis egy nagyság szerint sorba rendezhető adatsornak az alsó negyedelőpontja: az az érték, ami alá az adatok egynegyede esik (így háromnegyede fölé). A felső kvartilis a háromnegyedelőpont: az az érték, ami alá az adatok háromnegyede esik (így fölé csak az egynegyede).
A medián és a kvartilis fogalmának általánosítása: a percentilis tetszőleges osztópont; például a 90. percentilis az az érték, amire igaz, hogy az adatok 90%-a van alatta, és 10%-a felette.
