A hazai fekvőbeteg-ellátó intézmények az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzéséről, e tevékenységek szakmai minimumfeltételeiről és felügyeletéről szóló 20/2009. (VI. 18.) EüM rendelet, valamint a fertőző betegségek jelentésének rendjéről szóló 1/2014. (I. 16.) EMMI rendelet alapján teljesítik EEÖF jelentési kötelezettségüket az országos felügyeleti rendszerbe.
Az országos felügyeleti rendszer az európai esetdefiníciókat alkalmazza. Eszerint egészségügyi ellátással összefüggőnek az a fertőzés tekintendő, amelynek első jelei vagy tünetei a kórházi felvételt követő 3. ápolási napon vagy később jelentkeznek (a felvétel napja számít az 1. ápolási napnak), és amely megfelel az adott fertőzéstípus (pl. véráramfertőzés, húgyúti fertőzés) meghatározott kritériumainak.
Az EEÖF adatok gyűjtését és jelentését az intézmények kórházhigiénés/infekciókontroll szakemberei végzik a mikrobiológiai és egyéb diagnosztikai vizsgálatok eredményei, valamint a betegdokumentációban szereplő klinikai és ápolási adatok áttekintése alapján, szükség esetén a beteg állapotának ellenőrzésével kiegészítve.
A bármely típusú EEÖF előfordulásának folyamatos monitorozása nem ajánlott (ez rendkívül munkaigényes folyamat, amelynek haszna korlátozott). A korszerű kórházi-járványügyi felügyeleti rendszerekben célirányosan a kiemelt jelentőségű EEÖF típusok előfordulásának monitorozása zajlik. Hazánkban a fekvőbeteg-ellátás során azonosított, egészségügyi ellátással összefüggő Clostridioides difficile okozta fertőzés (CDI), a multirezisztens kórokozó okozta bármely típusú fertőzés (MRK), valamint a bármely kórokozó okozta véráramfertőzés (VÁF) előfordulása áll célzott monitorozás alatt.
A dashboard-on megjelenített adatok az országos felügyeleti rendszerből származnak, ami az európai esetdefiníciókat alkalmazza. Eszerint egészségügyi ellátással összefüggőnek az a fertőzés tekintendő, amelynek első jelei vagy tünetei a kórházi felvételt követő 3. ápolási napon vagy később jelentkeznek (a felvétel napja számít az 1. ápolási napnak), és amely megfelel az adott fertőzéstípus (pl. véráramfertőzés, húgyúti fertőzés) meghatározott kritériumainak. Tágabb értelemben véve azok a fertőzések számítanak egészségügyi ellátással összefüggőnek, amelyek bármely típusú egészségügyi ellátással kapcsolatosan, nemkívánatos eseményként alakulnak ki az egészségügyi ellátásban részesülő személynél, az egészségügyi dolgozónál vagy akár a látogatónál. Leggyakrabban fekvőbetegeknél, azaz kórházi ellátással összefüggésben alakul ki fertőzés, amely az ellátás során vagy bizonyos esetekben a távozást követően jelentkezik. Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések bármely szervrendszert érinthetik (pl. keringési, légző-, emésztő-, látórendszer), és súlyosságuk a tünetmentes fertőzéstől az életveszélyes megbetegedésig terjedhet.
Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzésekről egységes módszertan alapján gyűjtött adatok nyilvánossága támogatja az egészségügyi ellátórendszer működésének átláthatóságát és a fertőzések megelőzését szolgáló (ún. infekciókontroll) intézkedések tervezését és megvalósítását mind országos szinten, mind az egészségügyi intézmények szintjén. Ugyanakkor a fertőzési adatok megfelelő értelmezéséhez figyelembe kell venni egyéb kapcsolódó adatokat és azokat az országos és/vagy intézményi körülményeket is, amelyek hatással lehetnek a fertőzési mutatók alakulására.
Az országosan koordinált adatgyűjtés módszertani kereteit hazai jogszabályok, jelentési útmutatók és az európai fertőzés-meghatározások (ún. esetdefiníciók) adják. Három, járványügyi és klinikai szempontból kiemelt jelentőségű fertőzéstípusra történik folyamatos adatgyűjtés a hazai fekvőbeteg-ellátó intézményekben: a CDI, MRK és VÁF esetekre. Az egységes adatgyűjtés érdekében azokat a fertőzéseket kell egészségügyi ellátással összefüggőnek minősíteni, ahol a kórházi felvétel napját követő 3. napon vagy azután kezdődtek a fekvőbetegnél a fertőzés jelei, tünetei. Az adatgyűjtést és az online jelentést a kórházak infekciókontroll/kórházhigiénés szakemberei végzik; az adatokat manuálisan rögzítik.
A fertőző betegségek jelentésének rendjéről szóló 1/2014. (I. 16.) EMMI rendelet alapján meghatározott egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések (CDI, MRK, VÁF esetek) jelentését az ápolt fekvőbeteg-ellátó intézményből való távozását vagy ott bekövetkezett halálát követő 14 munkanapon belül kell megtenni. Ha az ápolt a fertőzés tárgyévének december 31. napjáig nem távozott, akkor a december 31. napját követő 14 munkanapon belül kell megtenni a jelentést. Az adatok országos közzététele éves rendszerességgel történik az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzéséről, e tevékenységek szakmai minimumfeltételeiről és felügyeletéről szóló 20/2009. (VI. 18.) EüM rendelet alapján.
Bármely típusú fertőzés diagnosztizálása az adott orvosi szakterület szakmai szabályainak megfelelően történik. Ennek része lehet a fertőzés tüneteinek, jeleinek észlelése, kórokozó kimutatása céljából mikrobiológiai mintavételezés és mikrobiológiai vizsgálatok elrendelése, valamint egyéb (pl. képalkotó) vizsgálatok. Az eredmények alapján a kezelőorvos diagnózist állít fel és dokumentál. A kórházak infekciókontroll/kórházhigiénés szakemberei ugyanezen adatok áttekintésével, de nem a klinikai diagnózis, hanem az európai fertőzés-meghatározások (ún. esetdefiníciók) alapján ítélik meg az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzés és annak konkrét típusának (pl. véráramfertőzés) fennállását.
A CDI (Clostridioides difficile infekció) a Clostridioides difficile baktérium toxintermelő változatai által okozott fertőzés, amely elsősorban antibiotikum alkalmazását követően alakul ki és jellemzően hasmenéssel jár. A baktérium már jelen lehet a bél mikrobiomjában vagy az egészségügyi ellátás során kerülhet a szervezetbe. Az MRK (multirezisztens kórokozó) okozta fertőzések kialakulásának kockázatát szintén növeli az antibiotikumok alkalmazása. Ezek a kórokozók több, terápiásan alkalmazható antibiotikum hatásával szemben ellenállóak, ami megnehezíti az általuk okozott fertőzések kezelését. Véráramfertőzést (VÁF) számos különböző mikroorganizmus okozhat, amely az egyén véráramába kerül.
Különböző hazai és nemzetközi adatgyűjtések alapján megállapítható, hogy a leggyakoribb egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések közé tartoznak a húgyúti fertőzések, a műtéti sebfertőzések, a légúti fertőzések (köztük a tüdőgyulladás), a véráramfertőzések és egyes emésztőrendszeri fertőzések, mint például a CDI. Az egyes fertőzéstípusok gyakorisága betegcsoportonként (pl. csökkent védekezőképességű, azaz immunszupprimált betegek; koraszülöttek; műtéten átesett betegek), ellátási területenként (pl. intenzív terápia, ortopédia-traumatológia, krónikus betegellátás), illetve fekvőbeteg-ellátó intézményenként is eltérhet.
A kórházban ellátottak között több a fertőzés kialakulása szempontjából fokozott kockázatú, pl. koraszülött, idős, több alapbetegséggel élő vagy csökkent védekezőképességű beteg. A kórházban alkalmazott invazív eszközök (pl. érkatéterek) és a műtéti beavatkozások tovább növelhetik a fertőzések, köztük súlyos fertőzések kialakulásának kockázatát. Főleg a széles-spektrumú antibiotikumok alkalmazása segítheti az antibiotikum-rezisztens kórokozók szelekcióját. A kórházi környezet száraz és nedves felületei pedig kedvezhetnek egyes kórokozók (pl. Acinetobacter baumannii, Pseudomonas aeruginosa) fennmaradásának, amelyek különösen a csökkent védekezőképességű betegeknél okozhatnak súlyos fertőzést.
A fertőzés egy adott egyén tünetmentes vagy tünetekkel járó állapota, amely annak következménye, hogy egy vagy több kórokozó (pl. baktérium vagy vírus) bekerül a szervezetbe vagy annak felszínére (pl. bőrre, nyálkahártyára), és ott jelen van, illetve szaporodik. Járványról akkor beszélünk, ha az egyes fertőzések között kapcsolat áll fenn, vagyis az esetek közös fertőző forráshoz (pl. adott fertőző beteghez), közös terjesztő tényezőhöz (pl. kontaminált infúzióhoz) és/vagy közös terjedési módhoz (pl. az egészségügyi dolgozók kontaminált kezén át történő terjedéshez) köthetők. Tágabb értelemben véve járvány, ha a fertőzések száma egy meghatározott helyen és időszakban a vártnál nagyobb.
A kórházi fertőzések megelőzését támogató személyi, tárgyi, módszertani, infrastrukturális, pénzügyi és egyéb feltételek biztosítása kiemelt jelentőségű: minél kedvezőbbek ezek a feltételek, annál eredményesebb lehet a megelőzés. Az invazív eszközök használatával összefüggő fertőzések jelentős része megfelelő infekciókontroll intézkedésekkel megelőzhető. Ugyanakkor egyes műtéttípusok, súlyos alapbetegségek, valamint a szervezetben már a kórházi ellátás előtt jelen lévő kórokozók önmagukban is jelentősen növelhetik a kórházi fertőzés kockázatát, és megfelelő megelőző intézkedések mellett is kialakulhat fertőzés. Ezért általánosságban a teljes körű megelőzés nem lehetséges.
A különböző kórházak részben eltérő betegcsoportokat és eltérő súlyosságú eseteket látnak el, ehhez kapcsolódóan nagyban különbözhet az invazív eszközhasználat aránya, az elvégzett beavatkozások száma, típusa is. Emellett a betegforgalom (felvételek és ápolási napok) volumene, az aktív és krónikus ellátás aránya, valamint az infrastruktúra különbségei is jelentősek lehetnek. Mindezek nagymértékben befolyásolhatják az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések kockázatát, ezért a kórházak fertőzési mutatói közvetlenül nem hasonlíthatók össze. Az intézménytípus szerinti besorolás a hasonló betegellátási profilú kórházak azonos csoportba rendezésével, valamint az eltérő betegösszetétel statisztikai úton történő korrekciója segíti az adatok megfelelő értelmezését.
A megelőzés célja egyrészt a környezetből vagy más személyektől származó kórokozók betegre történő átvitelének megakadályozása, másrészt annak csökkentése, hogy a beteg szervezetében jelen lévő kórokozók megbetegedést okozzanak. Kiemelten fontos a megfelelő kézhigiéné, az invazív eszközök és az antibiotikumok csak indokolt esetben és megfelelő módon történő alkalmazása, az eszközhasználattal vagy műtéti beavatkozással összefüggő fertőzések megelőzését szolgáló eljárások alkalmazása, a kórházi felületek megfelelő tisztítása-fertőtlenítése, valamint az egészségügyi dolgozók gyakorlati szempontú infekciókontroll képzése. A konkrét intézkedések az adott fertőzéstípustól is függenek.
Fontos feltárni, hogy mely betegek fertőződtek tünetesen vagy tünetmentesen, milyen módon terjed vagy terjedhet a kórokozó, és kik lehetnek kitéve a fertőződés kockázatának. A fertőzés típusának ismerete (pl. húgyúti fertőzés, műtéti sebfertőzés, lélegeztetéssel összefüggő tüdőgyulladás) szintén segít a szükséges infekciókontroll intézkedések meghatározásában. A terjedési lánc ezek alapján, célzott óvintézkedésekkel szakítható meg. Ilyen lehet például a fertőzött beteg(ek) elkülönítése, a kórházi kontaktok felderítése, illetve a feltételezett vagy ismert terjedési módnak megfelelő egyéni védőeszközök (pl. gumikesztyű, kötény, szájmaszk) használata a fertőzött beteg(ek) ellátása során.
Be kell tartani a házirend vagy az egészségügyi dolgozók által ismertetett higiénés szabályokat. Fontos a rendszeres és megfelelő kézhigiéné, különösen étkezés előtt és WC-használat után. Kerülni kell bármely seb, kötés, katéter vagy más invazív eszköz érintését (máskülönben az érintés előtt és után kézhigiénét kell végezni). Ha ezek környékén fájdalmat, bőrpírt, duzzanatot vagy váladékozást észlel; vagy új tünet, illetve állapot rosszabbodása jelentkezik (pl. hasmenés, köhögés, fájdalmas vizelés), haladéktalanul jelezni kell az egészségügyi dolgozóknak. Műtét előtt követni kell az előkészítésre (pl. tisztálkodásra) vonatkozó előírásokat, és kerülni kell a borotvával történő szőrtelenítést.
Be kell tartani a házirend vagy az egészségügyi dolgozók által ismertetett higiénés szabályokat. Belépéskor és távozáskor, illetve szükség szerint látogatás közben is fontos a kézhigiéné: kézbedörzsölés alkoholos kézfertőtlenítőszerrel vagy kézmosás meleg vízzel és fertőtlenítő hatású folyékony szappannal. Hasznos lehet saját, zsebben hordható kézfertőtlenítőszer-adagoló is. Nem szabad leülni a beteg ágyára vagy törölközőjére; nem szabad a beteg invazív eszközéhez, pl. érkatéteréhez nyúlni. Kerülni kell a kórházi felületek felesleges érintését. Szükség esetén a látogatók számára fenntartott WC-t kell használni. Kórházban ápolt beteget csak fertőzés tüneteitől mentes személy látogasson.
Többféle meghatározása létezik. Tágabb értelemben minden olyan fertőzés, amely az egészségügyi ellátással összefüggésben alakul ki, és az ellátás kezdetekor még nem állt fenn, illetve nem volt lappangó állapotban. Az EEÖF nemcsak kórházi, hanem más egészségügyi ellátás során is kialakulhat. Szűkebb, surveillance célú meghatározásokban a fekvőbeteg-ellátás során a felvételt követő 3. napon vagy később kialakuló fertőzést tekintik egészségügyi ellátással összefüggőnek, egyes fertőzéstípusokra azonban ettől eltérő speciális kritériumok vonatkozhatnak.
Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzésekre (EEÖF) vonatkozóan régebben alkalmazott elnevezés. A nosocomiális kifejezés görög eredetű: a nósos jelentése „betegség”, a komein pedig „gondozni, ápolni”. Ezekből származik a nosokomeion, vagyis „kórház” szó. A nosocomiális fertőzés tehát kórházi ellátással összefüggő fertőzést jelent.
A fekvőbeteg-ellátással összefüggő fertőzésekre vonatkozó, köznyelvi elnevezés.
Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzésekre, járványokra és egyes kapcsolódó témakörökre (pl. alkoholos kézfertőtlenítőszer-felhasználásra) vonatkozó, hazai monitorozási, illetve hatósági felügyeleti rendszer. A fekvőbeteg-ellátó intézmények az NNSR online felületén át jelentik be a fertőzés-eseteket és kapcsolódó adatokat.
Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzését, felismerését, nyomon követését és terjedésük megakadályozását szolgáló tevékenységek összessége az egészségügyi intézményekben, egészségügyi szolgáltatóknál.
